nehéz szívvel, de felszálltam a kurva repülőre. a filmekben, persze egy ilyen nagy búcsúzkodás után egy snitten belül felszáll a gép, a valóságban viszont még fél óráig rostokolsz mert a reptéri személyzet nem akart esőben tankolni. ez kicsit enyhít a dolog drámáján, mert a gépről még megejthetsz pár telefont hogy heló, elértem.

mivel az elmúlt harminc napban alig aludtam napi három óránál többet, előkaptam egy demokrata magazint, és a vezércikk második mondatánál kómába is estem, végigaludtam a felszállást, és a leszállást is.

hiába, a rutin

londonba érkezve meglátogattam danielt, akiről azt kell tudni, portugál, kisnövésű, úgy beszél, mintha miki egeret kereszteznéd don corleonéval és egyszer fűért azt hazudta, japán.

fél évig csöveztem a kanapéján byronban, így viszonylag kézenfekvő volt hogy még két nap belefér. egy elég komoly luxuslakást bérelnek közel a belvároshoz, bastiannal és haralddal, a régi német arcokkal, és különböző stúdióknál dolgoznak. daniel az évben dolgozott már a narnia krónikáitól a denevérembertől jópár nagyobb moziban, jövő héten az új bondnak kezd neki. sokat mesélt a posztházakról, linux nindzsákról, titkos pod-okról, maya masterekről és max sith lordokról, silhuette rotóról meg egy csomó ilyen misztikus dologról. kicsit elbizonytalanodtam, nem kéne-e itt maradni, de egyrészt kurva szar volt az idő, és 15 fontért másfél órán keresztül utaztam hozzájuk busszal, ami ismét megerősített benne, hogy nem akarok ebben a nagyon szar városban élni.

másrészt meg este nyolckor elájultam, és másnap délután kettőkor ébredtem.

este nyolcig még mishaallal lógtam, akinek ugyancsak laktam a kanapéján byronban néhány hónapig. indiai srác, aki kurva jó fej, és úgy volt, melbourneben találkozunk, de időközben úgy döntött, london az ő városa. csomót pletykáltunk, hangstúdiót nyit, és megkomolyodott.

szóval ma felkeltem, és a bal szemem mögött szombat óta motoszkáló szúrás olyan erősen bedurrant, hogy mire beértem a városba találkozni mishaallal, járni nem bírtam, annyira fájt. klasszikus migrén, viszont féltem, hogy köze van a pár hete begyulladt szememhez, úgyhogy a nap második felét (kb 3-4 óra) kórházkereséssel, a harmadikat pedig a váróteremben (4 óra) töltöttem. kivizsgáltak, úgy tűnik tényleg csak migrén. vagy nem tudjuk, de megvakulni valószínűleg nem fogok, más meg nem annyira érdekes.

reggel hatkor indulok heathrowra. londonból láttam két taxit, az oxford streetet (szóra sem érdemes), három kórházat és egy indiai éttermet. reméljük bangkok eseménydúsabb lesz, ott vár egy másik byroni haverom.