miután az elmúlt másfél hetemet halálfélelemben töltöttem egy hipochondriás exbarátnőm miatt (már megnyugodtam, megmaradok), itt az ideje végre a vízumommal is foglalkozni egy kicsit.

17 napom van hátra, tehát gyorsan kell cselekedni. anélkül, hogy konkrétumokat mondanék (van egy a és egy b terv), csak szeretném a blog olvasóit arra kérni, hogy drukkoljanak, igazából az elmúlt kalandos, kicsit nélkülözős de mindenképpen tanulságos másfél év után most úgy néz ki, esélyem van rá hogy tartósan és legálisan itt maradhassak, ráadásul a világ legjobb városában, amíg jólesik.

 nemtom pontosan milyenek az esélyeim, a következő két hétben derül ki maradhatok-e a 17 napon túl, és rá egy-három hónappal, hogy maradhatok-e tartósan (egy évre igényeljük meg egyelőre). 

szal nem is nagyon  fogok jelentkezni most egy darabig, ha nem jön össze, akkor majd valami pesti kocsmában mesélek tovább mindenkinek pár héten belül, milyen fasza dolog is volt bondion szörfözni.