king of the shit 2.2

miután laza 7 óra alatt eljutottunk rutengbe, ami elvileg egy város, becsekkoltam a hotelbe és azon nyomban el is ájultam. másnap nagy nehezen összeszedtem magam és immár világosban folytattuk az utat. sőt, az eső is csak kétszer kezdett el esni. mesés. a látvány út közben valami egész megdöbbentő. a hegyi szerpentinek alatt rizsföldek, a part mentén óriási bambuszerdőkön keresztül vezet az út, és úgy tűnik, hogy a szigetet kizárólag 6-8 éves gyerekek lakják, akik az út széléről lelkesen kiabálják utánad: MISTER, MISTER! út közben rengeteget fotóztam (amivel elment kb. az egész nap, de legalább van 1300 képem floresről amit még mindig nem sikerült leválogatni) és jókat kajáltunk. erről még nem nagyon esett szó, pedig meghatározó volt az indonéz útban: a konyha.azon túl, hogy elővigyázatosságból haldiétára fogtam magam (egyszer ettem marhahúst, annak is mi lett a vége), miután kicsit megszoktam a helyi higénés körülményeket egyre bátrabb és felelőtlenebb is lettem kaja ügyben, muszáj is volt, hiszen minél messzebb kerültünk a civilizációtól, annál nehezebb volt egy 'rendes' étteremre emlékeztető helyet találni. Balin, Ubud felé ettem először olyan kifőzdében, ahol kizárólag a balinézek ültek. a helyi chiliszósz meg az arak (helyi kókuszpálinka, nagyon finom) egy kicsit megnyugtat, de első pár alkalommal bizony órákig paranoiás vagy, mikor kezdesz el egyszerre hányni, fosni és minimum tüzet okádni, de ez még a legkoszosabb útszéli "lángososnál" sem fordult elő.ha jobban belegondolok, szívesebben is eszem olyan helyen amitől a helyiek biztosan nem lesznek betegek (egyébként nem járnának oda), mint a turisták lehúzására berendezkedett kamu puccos éttermekben.a hal pedig mindenhol zseniális. az alap amit naponta háromszor-négyszer is megeszel egy egész snapper (valamilyen sügér talán) szárazon brutális erős chiliszósszal, vagy híg curryvel, szigorúan rizzsel, szigorúan kézzel (evőeszközt ritkán kapsz a falusi kifőzdékben).a komolyabb éttermekben 'hot plate' fűszeres, párolt zöldséges csirkével is próbálhozhatsz, isteni, balin a homár is nagyon népszerű, de ezt valahogy mindig kihagytam, úgy mint uluwatu spéci disznóhúsát, ami állítólag nagy hiba volt.  hozzátenném, mindent fillérekért. az egyik legdrágább vacsorám balin egy körülbelül fél kilós egész snapper körülbelül nyolc dolláromba került, floresen pedig Péntekkel négy adag tonhal, négy redbull, két fehér golyó rajta piros krémmel és két doboz cigi hat dollárral rövidített meg. két dologra kell nagyon vigyázni: marhahúst, wiener schnitzelt (haha), hamburgert meg hasonló helyidegen ételeket eszedbe ne jusson enni ha kedves az életed,  valamint van egy desszertnek tűnő fehér golyó rajta piros krémmel, erről csak azután derül ki, hogy chiliszószba mártott keménytojás, miután leharaptad a felét. nagyon nem kellemes élmény.