Többször beszámoltam már ezeken az oldalakon arról, mennyire utálom a hosszú repülőutakat. Mint a legtöbb dolgot, amit utálok az életben,(közvetve vagy közvetlenül) ezt is a köcsög angolok utáltatták meg velem.
Annak az írtóztató gondolata, hogy nyolc-tíz-tizenkét órán keresztül vagy bezárva egy ilyen british airways heringjáratra, amit az optimális helykihasználás érdekében törpéknek terveztek, miközben ripacskodó buzi britek és savanyúképű beltenyésztett (ugyancsak brit) randaságok próbálnak kedvesnek mutatkozni, ahogy tanították nekik (még harsányabb ripacskodás), egy út alatt beleég az agyadba, és onnantól mindentől előre undorodni fogsz.
Soha, még a Qantas járatokon (pedig azok elég jók) sem bírtam elképzelni miféle cinikus eszelős mondhatja vagy írhatja azt hogy 'Enjoy your flight', mintha tényleg lenne benne bármi élvezet. A legutóbbi Szingapúr-London utat úgy sikerült átvészelnem, hogy feltankoltam Johnny Walkerből, és ahányszor felébredtem, leküldtem még egyet, majd elájultam megint. Persze innen már csak egy lépés az inzulinnal indukált kóma, szerintem a BA nyugodtan felvehetné a szolgáltatások közé, népszerű lenne.
Persze olyan még sosem volt, hogy kényelmes volt a szék, ki tudtam nyújtani a lábam, teljesen rendben legyen a kaja (bárány curry), legyen laptop töltő (!) és internet (sajna kábelt nem hoztam, pedig!) és Tarana, a botrányosan szép stewardess lány vadul flörtölni kezdjen velem (update, ebből is csak facebook szerelem lesz, sőt a beígért bombay-bangkok business classt se sikerült elintéznie).
A vicc az egészben az, hogy erre a Jet Airwaysre úgy találtam rá hogy a létező legolcsóbb jegyet kerestem bármi áron, 80e forintért repülök Bangkokba Londonból. Ez itt a reklám helye, bizony.
