hogy mennyire hiányzott byron bay, csak akkor jöttem rá, amikor ideértem. a régi cégem lereptetett öt napra, de lehet hogy kicsit tovább maradok. ez a hét elég hektikus volt, először hétfőn lemondták a hét végi munkát foxnál, majd öt percre rá hívott dave, hogy nincs kedvem-e byronba repülni főcímet csinálni. sajnos kedden még nem sikerült, mert csütörtök-pénteken egy forgatás volt, péntek pedig igazi rohangálós-repülőgép-majdnemlekésős nap, de végül ideértem.
itt most szeretnék megemlékezni a köcsög biztonságiról aki elkobozta a csavarhúzókészletemet, meg aki az előttem lévő hetven éves tolókocsis nénit végigmotozta. éljen a terror elleni harc, úgy szerettem volna videóra venni azt a jelenetet, ahogy a szegény öregasszonyt tolják át a fémdetektoron miközben az ezerrel sípol, a másik oldalon pedig már tűri fel az ingujját egy nagydarab szekus.
persze lehet hogy egy bombán ült.
nade vissza byronhoz: a hely és a régi arcok nem változtak egy picit sem. érkezés után rögtön lementem broken head beachre ahol állítólag tíz éve nem voltak ilyen jó hullámok, ami kacsa volt, viszont összefutottam johnnyval, aki éppen az autója előtt fürdőgatyában száradt. kérdezem mit csinál, mondja épp megy melózni, egy esküvői videót forgat. fürdőgatyában, a csomagtartóban szörfdeszka és kamera.
az anyagon, amiért iderepültem, az első nap azért nem kezdtünk el dolgozni mert túl jó volt a szörf, másnap pedig túl másnapos volt a főnök. az indiai haverjaim, akik novemberben befejezték a sulit, és azóta bármikor beszélek velük, 'még egy pár napot' maradnak, még mindig itt vannak. és a levegőnek még mindig itt van a legjobb illata a világon.
picsába, még itt vagyok pár napot, de nagyon nincs kedvem visszamenni sydneybe.
sosem gondoltam hogy meg tudok szeretni egy kisvárost. a byroni mindennapok zseniálisak, séták a tengerparton, fotózgatás a természetben, jó vacsorák (tegnap megsütöttem egy kilós halat), szörf, és az hogy nem igényled hogy valami sötét hangos helyen őrjöngj hallgathatatlan zenére megfizetethetetlen. ugyanúgy, mint az egyre erősödő érzés hogy akkor lenne teljes az életed, ha lenne egy kutyád és egy horgászbotod.
mindegy, nem megy semerre se ez a post, max ha majd eszembe jut valami beleírom
