szóval rutengből bajawába már kellemes volt az út. gyönyörű táj (nem mintha eddig nem lett volna az, csak a ködben meg a vaksötétben nem jött sok át belőle), nagyobb átlagsebesség, egy óra után egész belejöttem a motorról fotózásba.
az indonéz közlekedés is megér egy misét, kresz az gyakorlatilag nincs, nagyrészt baloldalon vezetnek, egyiptomhoz hasonlóan lámpa helyett ők is dudát használnak, és ázsiához méltóan igenis felpakolnak egy komplett családot egy robogóra, hogy aztán úgy előzzenek meg egy hajtűkanyarban hetvennel, papa fél kézzel kormányoz, másik kezében két csirke, mama pedig a két gyerekkel kapaszkodik, a fején vizesbödön.legyen ennyi elég, sosem érek a végére.tehát estére úgy tűnt, célba értünk, bármi is legyen az. bajawa egy kis falu. asszem ennél többet nem is érdemes mondani róla, de tényleg.
este nyolckor az egyetlen étteremben már nem lehetett kapni semmit, este tízre az áramot is visszakapcsolták a szállodában, ezen felbuzdulva valaki egy motoros láncfűrészt bőgetett az ablakom alatt éjfélig.
itt, az út során először próbáltam meg Péntekkel leülni és kommunikálni (borzasztó szégyenlős gyerek), kideríteni, voltaképpen hova is megyünk, és hogy tervezzük a két napos utat egy nap alatt megtenni visszafelé.itt jött a hideg zuhany: egy térképen szerettem volna, ha megmutatja hol van a vulkán és hol van a színváltós tó, mert eddig össze-vissza beszélt tíz és harminc perces, majd egy és három órás utakról.amikor lerajzoltam a kérdést, zavartan felpattant és a közönség segítségét kérte.
éreztem, nagy baj van.
az idegenvezetőmnek, mint így két nap után kiderült, halvány fogalma nincs hol vagyunk. végül megtudtuk, és másnap útra is keltünk Béla faluba.Béla falut látni igazi katarzis volt.
Szóval karácsony van. Két napja ülök a motoron, és hát őszintén szólva nagyon fáj a seggem, és a hiányos szervezés miatt a működő vulkán helyett egy "vulkanikus faluban" kötünk ki, ami érdekes látvány hogy úgy mondjam.
5000 rúpiáért (kb.50 forint) beírnak egy kockás füzetbe. Név, foglalkozás, nemzetiség, dátum és egy rövid megjegyzés fér a papírra, ez utóbbi a politikailag korrekt 'impressive'-től a sikító irónián keresztül ('marvellous') a fantáziátlan 'nice'-ig terjed, az, hogy 'nem egészen erre számítottam de valójában halvány fogalmam nincs mire kellett volna számítanom' nem fért volna ki, újabb 5000 rúpiát talán nem ért volna meg egy ilyen közepes vicc. én végül a semleges 'interesting'-et bírtam kicsikarni magamból, tényleg hirtelen nem tudtam mit reagálni arra a tényre, hogy ez lenne az út csúcspontja.
Ha ezt tudom, kicsit többet elidőzünk annál a kilátónál a tehén mellett. Azzal nyugtatom magam, hogy az utazás a fontos, nem a megérkezés, közben azért szívesen megfojtanám Pénteket is.
Tudom, hogy most már el kéne indulni vissza ha nem akarom lekésni a gépet balira és ott ragadni még két hétre minimum. tudom, hogy ha van Isten és van humorérzéke, akkor a visszaúton végig szakadni fog az eső, legalább tizennégy óra lesz az út egyre lassuló tempóban, és harminc kilométerrel a cél előtt lerobban a motor.
Érzem hogy ezt nem úszom meg.ki lehet találni, mi történt.miután nyakig sárosan, a hullafáradtnál egy fokkal közelebb a tényleges halálhoz hajnal egykor megérkeztünk, egy sör mellett még egy órát sakkoztam a boltossal, aztán visszavonszoltam magam a szállodába, ahol a recepción a konyha mögött megkergetett az óriáspatkány, de ezt talán már írtam.
Remélem a beszámolómból nem csak a borzalmak jönnek le, hihetetlen és meghatározó volt ez az utazás, életem eddigi legszebb helyein jártam, és hatalmas élmény volt minden egyes olyan helyre visszatérni, ahol egy fokkal kisebb mocsok volt mint az előzőn.visszajutni élve, majd két hét után az első meleg vizes zuhany sydneyben pedig a legkomolyabb luxusélmény amiben valaha részem volt.itt most be is fejezem az indonéz sorozatot, és bár legalább két post és rengeteg sztori kimaradt stricivé átalakuló közlekedési rendőrökről, útról leszorítós önjelölt idegenvezetőkről és hasonlókról, legyen mit mesélni élőszóban is majd egyszer, inkább folytatom sydney feltérképezését.
Pénteken például rage against the machine lesz, ami azé' nem szar.
