szóval valahol ott tartottam, hogy a komodói varánusz után visszahajóztunk floresre, és megbeszéltük loyssal a rá következő három nap programját: loys tehát nem ért rá, de ne aggódjak, velem jön Péntek (a valódi nevét sosem tudtam meg), ő elvisz motorral Rutengbe, majd Bajawába, ahol színváltós tavak, működő vulkánok és egyéb finomságok vannak. este hatkor indultunk, éppen sötétedett. a műsor a következő volt: a hátizsákomba praktikusan begyömöszölve minden vagyonom amit nem hagytam Balin (fényképezőgép, számítógép meg néhány váltás ruha), mindez begyömöszölve egy két nálam számmal kisebb esőkabátba (erről majd később), így fel a motorra.a távolságokkal valamennyire tisztában voltam: labuan bajo - ruteng 200km, amit az útviszonyok miatt kb. 4 óra alatt lehet megtenni (zuhogó esőben 6-7, erről majd később), az út nem nagyon veszélyes, csak kellemetlen, ha esik az eső (erről majd később), ruteng - bajawa 250-300 kilométer, jobbak az utak, tehát 4-5 óra út (kivéve, ha esik az eső, de erről majd később).ez így elmondva nem tűnik túl vészesnek, szóval felpattantunk a motorra, elindultunk, és körülbelül tíz perc után el is kezdett szakadni az eső.aztán Péntek durrdefektet kapott.azon olvasóimnak, akik még nem éltek át trópusi esőt, megpróbálom körbeírni milyen:képzeld el, hogy három-négy órán keresztül öntenek nyakon egy vödör vízzel.ilyen.szóval december 22-e vagy 23-a van, hulla sötét, egy sárral borított viskóban ülök, ami egyébként autószerelő műhely, a gennyes seb a lábamon lüktet és ég, ömlik a víz, gyűlnek a szúnyogok és várjuk az új hátsó abroncsot hogy elindulhassunk a 4 (inkább hét) órás útra a hegyeken keresztül, hogy aztán még legalább két napot üljünk a motoron hasonló körülmények között .éppen azon gondolkodom, kell-e ez nekem most.egyébként ez volt az a pont, amikor egyáltalán kiderült, hogy Péntek nem tud egy szót sem angolul, és ha nagyon őszinte akarok lenni, csak azért nem fordultunk vissza, mert egész egyszerűen nem tudtam elmagyarázni neki.a vicc az egészben az, hogy miután az első órát túlélted, és már nem érdekel hogy milyen messze vagytok, hogy percenként lenyelsz valami óriás rovart, hogy csontig áztál, vaksötét van és mindened fáj, elkezdesz figyelni.először azt veszed észre, hogy elállt az eső, kicsit kitisztult az ég, és valójában telihold van. aztán észreveszed, hogy gigászi szakadékok felett mentek át szakadt hidakon, és a körülötted lévő vulkanikus hegyvidéket próbálod bemérni, látni valamennyire, észreveszed, hogy néha, amikor megelőz egy teherautó, egy méternyire vagytok a peremtől és alattatok egy jó száz méteres szakadék tátong.méteres denevérek repkednek a fejetek felett, elárasztott utakon vágtok át, körbe mindenhol áthatolhatatlan dzsungel, igazi Jurassic Park.az első pár óra után már nem nézed mennyi az idő, csak mész és figyelsz, és már semmi sem zavar. rájöttél, mi a különbség a nyaralás és az utazás között. utazol, most már tényleg. és nem is akármilyen helyen.(folyt)