úgy látszik, ez a blog sorsa, kurva lusta vagyok. megpróbálom összefoglalni az elmúlt egy hét történéseit: miután pár napig albérletet kerestem sikertelenül, beköltöztem indiai haverjaimhoz, ahol a portugáloktól tanult fasisztoid módszerrel kényszerítettem őket takarításra, képzeljétek el azt a fürdőszobát, ahova még én se vagyok hajlandó betenni a lábam. pár óra alatt elviselhető szintre sikerült szorítani a mocskot, sajnos azt kell mondjam már ez a maximum amit ki lehet hozni belőle, ezen a házon csak az segít ha az összes bútort kidobják majd egy nagynyomású vízsugárral vagy egy kézigránáttal tesznek rendet. majd írok még pár vicces sztorit róluk, nagyon jó arcok.

maga az albérletkeresés nem volt egyszerű történet: sunrise blv környékén keresek egy olyan szobát, ami száz dollár körül van egy héten, és lehetőleg elviselhető emberek laknak a többiben. na most az első jelölt az pont nick haverom szomszédja, a pali már a telefonban is gyanús volt, élőben meg aztán főleg. az a főbérlő, aki elől tuti zárva tartod a szobádat éjszakára mert nem tudod mikor jelenik meg egy baltával/dildóval az ágyad mellett az éjszaka közepén. zavart tekintet, akadozva, idegesen beszél, és miközben válaszolsz, valami elmondhatatlan perverz vigyorral a száján bámul. miután befejezted, nem is mindig szólal meg egy darabig, csak néz, tikkel a szeme, ráng a szája és idegesen piszkálja közben a nyakát.
nehéz leírni, látni kell. már húztam volna el a halálba, de muszáj volt megnéznem a kenderültetvényt a hátsó kertben (byronban nem ritka) és meghallgatnom karrierje szomorú történetét. második jelöltem nem vette fel a telefont, a harmadik egy kedves nőnek tűnt a telefonban, bár előre bejelentette hogy "alkohol és drogmentes" a ház, amire persze mondtam hogy amíg nem számítógépmentes, addig nekem tökmindegy, csak fura hogy ezt hamarabb közölte mint pl. hogy mekkora a szoba vagy van-e benne bútor.

megérkeztem, és a főbérlőt annak rendje és módja szerint húzták elő a hippidobozból. a nappai közepén hárfa már gyanús volt, kb. negyvenes, spagettipántos pólóhoz borotválatlan hónalj és pszichedelikus képek a falon. mielőtt megnézhettem volna a szobát, egy húszperces interjúval kezdtük, amiben az étrendemtől a csajozási szokásaimon keresztül érintettük az alkohol- és drogfogyasztást, a hárfát, a fuvolát, és úgy általában a legbensőbb lelki nyugalom keresésének problémakörét.

velem mondjuk elég nehéz vitatkozni, főleg ha arról akar meggyőzni, hogy nem vagyok elég kiegyensúlyozott a szobájához, szóval a helyzet egyértelmű volt már az elején: ő egy hasonlóan bolond, roppant csúnya hippilányra vágyik akivel tofut sütnek meg elhárfázgatnak vasárnaponként, nem pedig valami láthatóan pörgős palit, aki ráadásul imádja a steaket. láttam hogy teljesen értelmetlen hogy itt vagyok, de gondoltam már idegesítem egy kicsit, láttam, nagyon jár az agya, hogy valamivel végre lezárhassa a beszélgetést. íme a legviccesebb lerázó duma, szó szerint (eskü):

"és dohányzol?"
"változó. pár hónapra abbahagytam, aztán most újra kezdtem pár hete, most megint leszokóban"
"hú, az baj. energetikailag nem tenne jót a háznak egy dohányos"
"miért? nem dohányzom a házban"
"energetikailag az mindegy"

ezen kívül a környéken a szobákat vagy már kiadták vagy túl drágák vagy kizárólag vegetáriánus féllábú törpék költözhetnek be. időközben kiderült hogy nicknél szabad lesz a garázs, majd azt berendezem.

az apró, mindennapi hülye sztorik közül egy: stoppoltam és felvett egy chilei pali, akit széchenyinek hívnak. papa, mama magyar természetesen.