közel álltam a deportáláshoz.
pár posttal ezelőt viccesen megjegyeztem, hogy az utóbbi időben fel se tűnt, hogy bejárok, merthát óráink már nem nagyon vannak, a vizsgamunkák a szerveren várják hogy osztályozzák őket tíz nappal a suli vége előtt, egy héttel azután, hogy az utolsó vizsgamunkámat leadtam, gyakorlatilag itt van a diploma a zsebemben, kaptam egy levelet, amiben nagyon hivatalos rémisztő hangvételben közölték, hogy baj van a jelenlétemmel és azonnal menjek be mert értesíteniük kell a bevándorlási hivatalt.
persze byronban voltam és a levél négy napja várt rám az ajtó alá csúsztatva. pénteken, hétfőig izgulhattam.
hétfőn bementem, ahol nagyon meggyőzően előadtam, hogy ugye 1,notórius késő vagyok, és egy óra késés már hiányzásnak számít, ami azért előfordult párszor. (őszinteség, szimpátiakeltés)2, szeptemberben hazamentem kelet-európába (szándékosan nem mondom az ország nevét mert mindig ez a biztos-vagy-benne-hogy-az-egy-ország nézés a válasz amit nagyon unok) "családi okok miatt", és bár egyszer hajnal négykor a 4-6éről betelefonáltam hogy még két hétig nem leszek, ez az info lehet nem jutott el az adminisztrációig. (semi-bluff) 3, az elmúlt három hétben a diplomamunkámon dolgoztam, otthonról (ordas hazugság) kitöltöttem egy papírt minderről, és két napra rá (ma) megkaptam az eredményt, hogy figyelembe véve ezeket, maradhatok, feltéve hogy ezen és a következő héten minden órán benn vagyok elejétől a végéig.
ami persze teljesíthető, csak nem szerettem volna az utolsó két hetem ausztráliában egy sötét szobában tölteni számítógépek között, úgy, hogy az é g e g y a d t a v i lá g o n semmi dolgom nincs, a barátaim meg búcsúbuliról búcsúbulira járnak byronban, utolsókat szörföznek és élvezik amit és amíg még lehet.csütörtökön trentemoller játszik, mondjuk.
